Abstract
<jats:p>A tanulmány a digitális oktatás és a digitális tudatosság fejlesztésének társadalmi-pedagógiai összefüggéseit vizsgálja, különös tekintettel a hátrányos helyzetű térségekben élő serdülőkorú fiatalokra. Kiindulópontját az Európai Unió digitális oktatási és jogi keretrendszere, valamint a digitális egyenlőtlenségekhez kapcsolódó aktuális statisztikai adatok adják, amelyek rámutatnak arra, hogy a digitális kompetenciák hiánya tovább mélyítheti a társadalmi különbségeket (Digital Education Action Plan 2021–2027, Eurostat, 2025, ICILS (2023). A tanulmány elméleti hátterében a serdülőkori szocializáció, az online és offline kapcsolati terek összefonódása, valamint a digitális kockázatok pedagógiai értelmezése áll, hangsúlyozva, hogy az online jelenlét nem önmagában kockázati vagy védőfaktor, hanem a meglévő társas erőforrásokkal kölcsönhatásban fejti ki hatását. (Kozma, 2001, Valkenburg & Peter, 2011, Benvenuti et al., 2024). A kutatás kvalitatív megközelítésben, három esettanulmány bemutatásán keresztül elemzi a digitális tudatosság fejlesztésének lehetőségeit nem-formális tanulási terekben. Az esettanulmányok eredményei arra utalnak, hogy a digitális tudatosság pedagógiai fejlesztése akkor bizonyul hatékonynak, ha biztonságos közösségi keretekre, aktív részvételre és reflektív tanulási folyamatokra épül. A tanulmány következtetése szerint a nem-formális közösségi tanulási terek kulcsszerepet tölthetnek be a digitális egyenlőtlenségek mérséklésében, valamint a társadalmi integráció és a demokratikus kompetenciák erősítésében.</jats:p>