Abstract
<jats:p>A jelen, gazdagon illusztrált kötet eddig ismeretlen, Borsos Miklós Győrben őrzött hagyatékában talált Bibó-leveleket és -fotókat közöl, amelyek segítségével Bibó István baráti kapcsolataiba és a nyilvánosságtól elzárt napjaiba nyerhetünk betekintést. „Hogyan lehet a barátságot, a méltóságot és a szellemi igényességet fenntartani egy olyan korban, amely az elszigetelésre épült? Bibó István és Borsos Miklós családjának levelezése, különösen feleségeik beszámolói révén a Kádár-korszak tökéletes korrajza, amelyet a képeslapok szűkszavú, de mégis sűrű üzeneteivel a magánszféra menedékéből látunk. Megmutatja, hogy miként tudták a legszűkösebb évtizedekben is megőrizni saját világukat: a kertet, a művészetet és a barátságot, amelyek fontosabbak voltak a külvilág zajánál. Ezzel váltak a szellemi függetlenség megtartójává és a szabadság Leányfalutól Tihanyig ívelő kis körévé.” (Varga Réka) „E hiánypótló, a bibói életműbe szervesen illeszkedő kötet egy hamisságtól és túlfeszítettségtől mentes életút lenyomata egy olyan korból, amely az elnyomó eszmék hazugságával nehezedett a mindennapokra. De a Bibó és a Borsos család levelezése nem csak erkölcsi tartalmú: üzenetük ma is égetően időszerű. A világban végbemenő változások olyan kihívások elé állítják a magyarságot, amelyek leküzdéséhez két dologra bizonyosan szükségünk lesz: realizmusra és lényeglátásra.” (Orbán Balázs) „A tudós megérteni segít az életet, a művész pedig megélni. De a megélt, megértett élet mit sem ér asszony nélkül! Ezért pontosabban: az asszony élteti meg a tudóssal az életet, és érteti meg azt a művésszel. És hogy a hétköznapi élet apró-cseprő ügyein túl van-e élet? Azt megtudjuk e könyvből.” (Deli Gergely) „Különös – napjainkra lassanként eltűnő – média a sorozatgyártásban előállított nyomdai (képes) levelezőlap: képes fele és a postai bélyeg amolyan reklámfelület, ahol nevezetes épületek, művészi alkotások kaptak helyet – a diktatúra legkeményebb éveiben pedig a politikai propaganda szolgálatában is álltak: így kerülhetett megdöbbentő módon egymásra a tihanyi bencés apátsági templom és a Ganz Vagon szerelőműhelyét ábrázoló bélyeg. Az üresen maradt papírfelület ezzel szemben személyes tér maradt, amelyen a kézzel írt üzenetek zárványként őrzik az eltűnt időt. E könyv különlegessége, hogy a két értelmiségi család mély barátságának bensőséges emléke egyben közös nemzeti örökségünk. Bibó István és Borsos Miklós családi levélváltása dokumentumfragmentumokból születő műalkotás.” (Székely Zoltán)</jats:p>