Abstract
<jats:p>A stratégiai autonómia, az európai szuverenitás vagy stratégiai szuverenitás fogalmai napjainkban az Európai Unió közös biztonság- és védelempolitikájának kulcskérdéseivé váltak. Noha hagyományosan e kifejezéseket alapvetően az államok működésével kapcsolatban használjuk, napjainkban egyre többször jelennek meg az Európai Unió szupranacionális intézményrendszerével összefüggésben. Mindez nem véletlen, hiszen az EU – sajátos fejlődésének következtében – meghaladta a kormányközi jellegzetességekkel rendelkező más nemzetközi szervezeteket, és egyfajta sui generis szervezetnek tekinthető.A kötet egyrészt történeti és elmélet áttekintést nyújt az európai stratégiai autonómia tartalmi elemeiről, fejlődéséről, eredményeiről, másrészt bemutatja a magyar és más uniós tagállamok haderőreformjának meghatározó jellegzetességeit és eredményeit. A tanulmánykötet első fejezeteiben az elméleti keretek mellett a változó biztonsági környezet hatásait, illetve a tematikus területeket mutatjuk be (pl. kiber- vagy űrbiztonság). A kötetben ezt követően Magyarország haderőreformjával kapcsolatos elemzések szerepelnek. A kötet utolsó fejezeteiben esettanulmányokon keresztül elemezzük Franciaország, Németország, Olaszország és Lengyelország biztonságpolitikáját és haderőfejlesztési folyamatait.</jats:p>