Abstract
<jats:p>ogszokáskutatás Európában és Ázsiában (Jogi néprajzi, jogtörténeti és jogi kultúrtörténeti tanulmányok) – címmel jelenik meg a Tárkány Szücs Ernő Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Néprajzi Kutatócsoport Jogi Kultúrtörténeti, Jogi Néprajzi Kiskönyvtár sorozatának 12. kötete – amely nemzetközi kitekintéssel folytatja a kutatási terület legújabb eredményeinek közreadását a tudományos nyilvánosság és az érdeklődő szakmai közönség számára. A kötet szorosan kapcsolódik a Kutatócsoport azonos címmel 2025. szeptember 18–20. között Pécsett és Szekszárdon a Vásárhelyi Testamentum Alapítvány, az ELTE-ÁJK Jogtörténeti Kutatások Kutatócsoport, az MTA Állam- és Jogtudományi Bizottság Jogtörténeti Albizottsága, az MTA Pécsi Területi Bizottsága, a PTE KPVK, az ELTE HTK Néprajztudományi Kutatóintézet és a Magyar Néprajzi Társaság Társadalomnéprajzi Szakosztálya együttműködésével, a MEC_SZ 149201 számú MECENATÚRA pályázat által támogatott interdiszciplináris nemzetközi konferenciához, melyre az előadók – a hazai jogtörténészek, jogászok, történészek és néprajzosok mellett – Erdélyből, Horvátországból, Lengyelországból és Mongóliából érkeztek. A kiadványsorozat tizenkettedik – az eddigiek közül a legnagyobb számú tanulmányt (34) közreadó – kötetét tarthatja kezében az Olvasó. Az összehasonlító jogi kultúrtörténet és jogszokáskutatások témakörében született írások (fejezetcím: Összehasonlító jogszokáskutatások) jogtörténész, jogász, történész, etnográfus és antropológus szerzői az új európai kutatási irányok, eredmények ismertetésén túl a kutatási terep szélesebb földrajzi értelmezési lehetőségeit is vizsgálják. Deáky Zita a szoptató dajkaság néprajzi, történeti szabályozási összehasonlító vizsgálatára vállalkozott (A szoptató dajkatartás törvényi szabályozásának hátteréhez. Kitekintés Keletre, Nyugatra és Magyarországra: 19. század vége – 20. század eleje), Marian Małecki a lengyel jogi kultúrtörténet kiváló képviselője az alkohol szerepét vizsgálja a kivégzési rítusokban (‘For the Love of St John’ – Alcohol-related Execution Rituals); Matla Gabriella a spanyol jogszokáskutatás egy újabb fejezetével ismerteti meg a hazai kutatást (A katalán jogszokásgyűjtések. A „Costa-i iskola” katalán kutatója: Tomàs Carreras i Artau). Nyári Denisz a horvát történettudomány jogi néprajzi/ antropológiai irányát hangsúlyozza izgalmas esettanulmányában (Egy illegális fakivágás Haraszti községi erdejében 1875-ben: szokásjog és jogi konfliktusok). Jogi antropológiai, jogi néprajzi kitekintésre vállalkozik a témafelfedezés örömét is megosztva Csáji László Koppány (A szerelem, mint jogszokásalakító tényező: a népdaléneklésre vonatkozó közösségi szabályok átalakulása Nyugat-Nepálban az ezredfordulón). A büntetőjogász Nagy Zoltán András és doktorandusz hallgatója, Azsóth Szilvia a szokásjog lokális és tárgyiasult jellemzőit vizsgálja egy távoli kultúrában (A szokásjog tisztessége: A Yap-szigeti mészkőkorongok története). Domaniczky Endre a magyar jogi kultúrtörténet kiemelt kutatási területét, az épített jog szuverenitását elemzi rendkívüli hozzáértéssel és alapossággal a Csendes-óceán délnyugati részén fekvő szigetországban (Az épített jog szuverenitása Új-Zélandon). A fejezet tematikai változatosságát gazdagítja Kanyar Adrienn az iszlám jog sajátos forrásait és azok politikai hatását elemző tanulmánya (A prófétai hagyomány, mint jogforrás szerepe az Abbászidák politikai legitimációjában). Kiss Anna fiatal kutató szerzőtársával, Makovnyik Veronikával a jogtudomány felől érkezve vállalkozott a vizuális kultúrában megjelenített török nép- és jogszokások vizsgálatára (A 20. századi török nép- és jogszokás megjelenése Ferzan Özpetek Hamam c. filmjében). A tanulmánykötet külön fejezetben foglalkozik a mongol jogszokásoknak a modernizálódó társadalomban újrafogalmazódó és egy közös kutatási együttműködést megalapozó szempontjaival. A magyar és mongol szerzők többszólamúsága mind a kutatás tárgyához közelítésben, mind szemléletében, mind a kifejtett álláspontok és azok melletti érvelés tudományos eszköztárában egymást erősítve rajzolja ki a tudástranszfer lehetséges formáit. Bognár Szabina magyar tudománytörténeti forrásmunkákra alapozva a népi jogéletkutatás legkiválóbb képviselői, Tagányi Károly és Bónis György munkái alapján helyezi el a mongol szokásjogot a magyar kutatástörténetben (A mongol szokásjog képe a magyar népi jogéletkutatásban – a jogszokásgyűjtés, mint a szociologikus jogtörténetírás hagyománya). Danzan Lundeejantsan az állam és vallás viszonyát, a Mongol Birodalomban ezek együttműködése révén kialakult duális hatalmi struktúrát vizsgálja (The Concept of Dualism: State and Religion in the Mongolian Empire). Szépen rezonál erre Gendenjamts Khishigbadam Khalkhyn Khar Ochir Zaarin Sámán életművét és kultuszát bemutató, a sámánizmussal kapcsolatos jogszokásokra fókuszáló írása (Khalkha Black Ochir Shaman’s Historical Significance and Study Shamanic Legal Customs Through his Deeds). Falus Orsolya jogtörténész mongóliai ösztöndíjas tartózkodása során végzett szokásjog- és jogszokás kutatásának eredményeiről számol be, amelyet kiegészít a mongol jogi közmondások gazdag tárházából vett példákkal (Szokásjog és a társadalmi segítségnyújtáshoz köthető jogszokások Mongóliában: egy kérdőíves vizsgálat eredményeiből). A fejezet másik mongóliai terepkutatási tapasztalatokat megosztó kutatási beszámolója Nagy Janka Teodóra a mongol jogszokáskutatás területén a Kutatócsoport együttműködési lehetőségeinek feltérképezését célként megfogalmazó és ennek tudományos és empirikus kereteit vizsgáló tanulmánya (Az élő mongol jogszokások: kutatási irányok és értelmezési keretek). Obrusánszky Borbála a tamgák, azaz a tulajdonjegyek típusainak történeti vizsgálatára vállalkozik mongol régészeti leletek és források alapján (Tulajdonjegyek szerepe az eurázsiai sztyeppei társadalomban). Sendenjav Dulam egy történeti folklór gyökerekkel rendelkező jogszokás intézményesülésével és más jogi tartalmú szokáselemekkel ismertet meg (The Historical Roots of the Oral Law of ‘Mother's Delivery, Father's Return’ (‘Ekh khürgelted, etseg ergelted’). A kötet második része (fejezetcím: Jogi kultúrtörténet, néprajz- és történettudomány) a Kutatócsoport kiadványsorozata korábbi jogtörténeti, jogi kultúrtörténeti, jogfilozófiai, néprajz- és történettudományi tematikus és kutatói folyamatosságát reprezentálja. Frey Dóra jogtörténészként avatta történeti kutatási témáját a jogi néprajz fontos vizsgálati tárgyává (Népesség és mentalitás – a második világháborút követő kényszermigrációs folyamatok hatása Tolna vármegyében). Gelencsér József a jogi néprajz dedikált témáját, az orvvadászatot új források és a társadalmi összefüggések megvilágításával dolgozza fel (Az orvvadászok Fejér vármegyében a 19–20. század fordulóján). Mára klasszikussá érett – egymásra reflektáló – jogi néprajzi témával jelentkezett ismét Homoki-Nagy Mária a 19. századi gyámsági számadások elemzésével (Gyámsági számadások a 19. században) és Horváth József, aki szintén a 19. században vizsgálja a kiskorú árvák helyzetét (A kiskorú árvákról való gondoskodás az Eszterházy uradalom Győr vármegyei falvaiban a 19. század második negyedében). Kothencz Kelemen avatott kézzel nyúl néprajzosként is a jogi néprajz gyakran kutatott témájához, a házassági köteléki- és válóperek irataihoz. Tanulmányában a Kalocsai Érseki Főszentszék peres aktái között megtalálható teherbeejtési perek (impraegnatio) iratanyagából egy falusi jegyzőt perlő fiatal szolgálólányok leveleit elemzi (Törvénytelen gyermekekről szóló keresetlevelek). Lanczendorfer Zsuzsanna részben korábbi kutatásait folytatva, a „győri csuda” egyik központi alakja, Kozarek Ferenc állami ítéletvégrehajtó életrajzát és népi emlékezetét mutatja be adatgazdag tanulmányában (Kozarek Ferenc a „gavallér hóhér” alakja, egy jogi néprajzi kutatás tükrében). László Balázs igazi jogtörténeti, jogi kultúrtörténeti csemegét nyújt át az olvasó számára a Hartvik-féle legenda elemézésével (A Hartvikféle legenda mint jogtörténeti és jogi kultúrtörténeti forrás). Lovaš Eldina egy egyedülálló és gazdag iratanyag: a 18. századi pécsi horvát nyelvű női végrendeletek sajátosságainak elemzésére vállalkozott (Női örökhagyók a 18. századi pécsi horvát végrendeletek tükrében). Mezey Barna széles társadalomtörténeti kitekintéssel és jogtörténeti adatok bőségével tekinti át a becsület fogalmának értelmezését és a becstelenné válás formáit a középkori városi jogban (Becsületesség és becstelenné válás a középkori városi jogban). Sallai Balázs doktoranduszként egy, a kutatási terület szempontjából is tudományközi téma következetes vizsgálatát végezte el (Mozaikok egy korai interdiszciplináris tudományos közösség történetéből – történészek, jogtörténészek, szociográfusok, geográfusok, etnográfusok és gazdasági szakemberek a Magyary-iskola vonzásában). Smid Bernadett tanulmánya az interdiszciplináris kutatások szükségességére mutat rá (Nemzet és női test. Nővédelem a 20. század első harmadában: a Magyar Egyesület a Leánykereskedelem Ellen: MELE). Varga Csaba széles nemzetközi szakirodalmi bázis újszempontú feldolgozásával perspektívaváltást javasol a jog funkcióinak megítélésében, majd részletesen elemzi a népi jog, „a jog legemberszerűbb megjelenítője” lehetséges mai szerepeit, biztos jogfilozófiai alapot nyújtva a népi jogélet kutatói számára (A népi jogkutatástól a jog antropológiai alapjaiig). Völgyesi Levente a katolikus temetés szokásrendszerének és szabályozási hátterének részletes bemutatására vállalkozott érintve a formális és informális elemeket (A katolikus temetés néprajzi elemei). Erdély történeti és jogi néprajzi hagyományainak korai és bőséges forrásanyagára hívják fel a figyelmet Bárth János (Tisztséget nem vállalók büntetése, kötelezettség- megváltása székely közösségekben) és Keszeg Vilmos tanulmányai (A mindennapi élet szerveződése Tordán az első világháború idején – a törvények, rendeletek hatása (Eset- és forráselemzés)). Rácz Balázs Viktor a kezességvállalás szerepét, alkalmazásának alapvető jellemzői mutatja be a 16–18. századi erdélyi joggyakorlatban (A kezesség funkciói a kora újkori erdélyi jogéletben). Szabó Ernő és Szabó Csaba az erdélyi művelődéstörténet rendkívül izgalmas fejezetéhez közöl új adatokat (Az erdélyi sphinxek talánya). J. Újváry Zsuzsanna egy unikális kolozsvári történeti peranyag elemzésére vállalkozott (J. Újváry Zsuzsanna: A kegyetlenkedéstől a gyermekgyilkosságig: egy különös bűnper tanulságai a XVI. századból). A kötet több tudományterületet összekapcsoló írásai nemcsak a jogi néprajzi és jogi kultúrtörténeti kutatások tárgyát és módszereit és a Kutatócsoport, mint tudományos műhely küldetését is újrafogalmazzák a tudományos közvélemény, különösen a fiatal kutatói generáció és a gyakorló szakemberek számára.</jats:p>