Abstract
<jats:p>A neveléstörténet politikai okokból sokáig nem kutatott területeinek egyikével foglalkozik tanulmány kötetünk: az 1945 után kitaszított, elüldözött arisztokrácia tagjainak nevelésével és oktatásával.</jats:p><jats:p>Arra voltunk kíváncsiak, hogy a polgárosodás útjára lépett magyar társadalomban a pozícióit sokáig sikeresen őrző hagyományos elit szakított-e gyermekei nevelésében-oktatásban az addig követett szokásokkal. Vajon a modernizálódó gazdagság és a polgári állam által megkövetelt, képzettségekben meghatározott tudás megszerezhető volt-e továbbra is a rég bevált, magánnevelésre alapozott rendszerben?</jats:p><jats:p>Jelen kötetben nyolc tanulmány szerepel, azon kutatócsoport tagjainak írásai, akik az elmúlt tíz évben a debreceni Egyetemen a témával foglalkoztak.</jats:p><jats:p>A tanulmányok forrásai igen sokszínűek: a szubjektív dokumentumok (memoárok, naplók), a korabeli fotók, illetve az iskolai források hű képet festenek a főnemesek neveléséről és oktatásáról, egy-egy személyt, családot vagy egy általuk preferált iskolát a vizsgálat fókuszába helyezve.</jats:p>